A község két faluból áll. Maga Kézdiszentkereszt, valamint Bélafalva tartoznak a közigazgatása alá.
Fekvése:A háromszéki medencének a Bodok- és Ojtozi-hegység vonulatai által közrezárt északi részén a Perkő-hegység keleti oldalán található, Kézdivásárhelytől 9 km-re, a Kézdivásárhely-Esztelnek-Lemhény út mentén.
Domborzat: A község a felsőháromszék medence szélén fekszik 580-600 méteres tengerszint feletti magasságon. A háttérben fekvő perkő hegy gerincén, a község területén van akár 900 méteres csúcs is.
Rövid történet: Területe ősidők óta lakott. A Telek-pataknál és a Kerekhegynél 6- 9. századi szláv település nyomaira bukkantak. A falu valószínűleg a Kiskászon felett a Szentjános tövében alakult ki, ahol egy kápolna alapjai is láthatók, majd alább a Perkőhöz tartozó Bolygó nevű helyre települt, végül mai helyére költözött. Az első írásos emlékek a községről 1332 ból származnak. 1562-ben a falu szabad lakóit egy felkelésben való részvétel miatt jobbágysággal büntették. 1910-ben 1730 lakosa volt.
Gazdaság: Polyánban az emberek nagy része földművelésből, állattenyésztésből él meg. Kivételt képeznek azok az emberek, akik olyan mesterségeket űznek, mint a kőfaragás, takácsmesterség vagy az ácsmesterség. A mai napig, a takácsmesterséget kivéve, megtalálhatóak ezek a mesterségek. A takácsmesterség az 1970-es évektől már nincs jelen a falu életében.
A művelődési ház 1952 és 1957 közt épült a lakosok közös hozzájárulásával és munkájával. 2001-ben végeztek az épületen nagyobb javitásokat. Szekhelyet ad a “Tisztás” egyesületnek. Állandó program a táncoktatás. Alkalmi programok: előadások, bálok, más közöségi rendezvények. Esküvők megszervezésének helyszíne.
A Felsőháromszéki-medence északi részén, annak a Székely Kászoni-hegységgel való érintkezési vonalán helyezkedik el. Kilenc kilométerre van Kézdivásárhelytől, 42 km-re Sepsiszentgyörgytől. Vasútállomása van a Sepsiszentgyörgy-Bereck szárnyvonalon. Szláv eredetű és hangzású nevét (Poian), a történelem folyamán többször is változtatták. Közigazgatási területéhez tartozik Bélafalva. Területéről őskori településeket tártak fel a késő neolitikum és a bronzkor idejéből. Római kori bányászcsákány is került napvilágra.
A közeli Telek patakában szláv telepet tártak fel, később X-XI. századi földbe ásott lakókunyhókat. A Kászoni hegyek nyugati peremének egy kiálló hegycsúcsán vannak Cece várának falmaradványai. Az 1975-ben végzett ásatások késő vaskori dák várnak határozták meg. Mésszel rakott falmaradványai bizonyítják, hogy ezekre az alapokra kora középkori, Árpád-kori várat is emeltek a környékbeliek. 1581-ben még lakható volt s a dokumentumok szerint a szentléleki Tarnóczy család bírta. Kézdiszentkereszt első okleveles említése 1332-ből való Pólyán néven, Bélafalváé 1536-ból Bye-lafalua formában. A szájhagyomány szerint Bélafalva „vándorló falu". Lakói Szentjánosból vándoroltak a mai község területére, mert ott gyenge volt talaj. A szentjánosi egykori templom alapfala még most is látható.
Itt a vándorlás emlékére emlékkereszteket állított a buzgó katolikus faluközösség s egy évben egyszer - ennek emlékére - szabadtéri misét mondanak. A turista számára különlegesség a pojáni kőfaragás, melyet ma is több család művel. Ezt bizonyítják faluszerte a szépen faragott, kőből való kapulábak, sírkövek, a falu hősi emlékműve, a bor-vízcsorgó, nemkülönben a kőből faragott falukapu. Az altalajból magas kalcium-tartalmú szénsavas ásványvíz jön a felszínre, melyet kisebb-nagyobb megszakításokkal 1895-től 1989-ig Vénusz, Nemere, Poian, Cristal, néven palackoztak is. Savanyúvíz van a szomszédos Bélafalva altalajában is (Lina-forrás). A földművelés és az állattenyésztés mellett az erőgazdálkodás és a famegmunkálás jelenti itt a jövedelmet. A lakosság egy része Kézdivásárhely üzmeiben, az asszonynép az esztelneki nadrág¬gyárban keresi kenyerét.
Az egykori olajütőket kiszorította az ipari konkurencia. A 2002-es népszámláláskor 2937 lakója volt a községnek. Nemzetiségi összetétele: 0,95% román, 98,91% magyar, 0,14% más nemzetiségű. A településeken élő katolikus székelység ápolja régi hagyományait: Polyánban a népdalt, néptáncot.
Bélafalván a régi foglalkozások tárgyi emlékeit és a negyvennyolcas hagyományokat. Idegen¬forgalmi látnivaló itt a restaurált műemlék római katolikus templom. Oltárképe 1717-ből való. Eredetileg görög-katolikus fatemploma 1762-ből. Bélafalva gótika korabeli temploma megújult, restaurálták. Megmaradt azonban a harangtorony felőli keresztpálcatagos XV.századi faragott későgót ajtókerete. Belseje barokk ízlésű.
A falu iskolájának oromfalára helyezték el a falu szülöttének, Tuzson János (1825-1904) 1848-49-béli honvéd őrnagynak, a Nyerges-tetői csata hősének fémpia-kettes emléktábláját. Nevét felvette a helybeli I-IV.osztályos iskola. (A dombormű Vetro András munkája). Idegenforgalmi érdekesség a matuzsálemi korú Orbán Lázár csűrmúzeuma. A falukrónikás és műgyűjtő egy életen át összegyűjtötte a Falusi használati tárgyakat s azokból egy egész csűrt rendezett be.
